Felismerés

 Amint perlekedtem Istennel, és pusztába kiáltottam szavamat minden haragommal együtt, hirtelen megvilágosodtam. Nem csak arról, hogy profánabb kell legyen az ima, ami kérésként elhagyja a számat, hogy konkrétabb formát öltsön minden kívánságom. Hanem belém hasított, hogy minden vágyam egy olyan nő, aki megért engem és megnyílhatok előtte, holott aki előtt nyitott minden kimondott és kimondatlan gondolatom, és minden rejtett vágyam, az Atyám. Egész életemben élvezem Atyám teljes figyelmét, és ő zokszó nélkül meghallgatja a legmocskosabb gondolataimat is, és mégis megbocsátja nekem minden hitványságomat. Ez az Ő szeretete, amely körbeölel egész életemben. Fölösleges lenne ezzel terhelni egy nőt egy kapcsolatban, főleg kapcsolaton kívül, hogy megköveteljem a figyelmét, mint valami kisgyerek, akinek más vágya sincs, mint hogy rá figyeljenek. 

Atyám velem van örömben, és legterheltebb időszakaimban is, akkor is, amikor jót teszek, és akkor is, amikor olyat teszek, amit látva nem hinnél a saját két szemednek. Szégyenben, és dicsőségben, veszteségben, és győzelemben, Atyám vigyázza minden léptemet. Ő nem dícsér és nem ítél el! Minden szívdobbanásom, és minden lélekzetvételem mögött ott van. Ott volt, amikor megszülettem, és ott lesz, amikor elhagyom ezt a testburkot, és visszatérek hozzá. És akkor az én Atyám visszaveszi a keresztet, mint egy szálkát, és csak annyit mond: szeretlek!

Isten végtelen szeretete, amely minden értelmet meghalad, békességgel, és nyugalommal tölti el Lelkemet.