Az ember a sorsával szolgálja Istent

 Ma kaptam egy megerősítő áldást. 

Érzem, hogy van bennem a mélyben valami, ami a hamissággal, a hazugsággal és az igazsággal, és hitelességgel kapcsolatos. Fura felfedezés ez, mert eddig is tudtam róla. Ma valahogy hangsúlyosabbá vált, vagy talán tudatosabbá. Nem is tudom, melyik szót alkalmazzam rá. Olyan emberek vettek körül engem életem során, akik ha jobban beavattak a bizalmukba vagy "közelebb" kerültek hozzám, megmutatták a sötétebb oldalukat. Mintha bizalmasan a fülembe súgnák: - Én valójában nem vagyok olyan jó ember, mint aminek sokan hisznek. Nézd, - és mintha az esőkabátját húzná szét, titokban  egy perverz, feltárja előttem lelke és jelleme ocsmányságát. És a bizalom azt jelenti, hogy csak én vagyok a beavatott, mert úgyse mondom el senkinek. 

Nem tudom, hogy ez képesség, adottság vagy ajándék, de a hamisságaikat feltárják előttem ezek az emberek. Ahogy ezt a mondatot leírtam, elgondolkodtam, hogy dehát, miért? A bizalmuk és a feltárulkozásuk igazából azért történik meg, mert tudják, hogy nem ítélkezem. 

Látom a város jó nevű koldusát, a sánta antikváriust, aki az urat játszja, amikor kell, aztán visszahullik a nyomorult szerepbe, a borgőzös nyavalygó, akit a cigin, a pénzen, és a nőn kívül a pia érdekelt.
Anyám, aki csak az emberekkel szembeni rettegéseit tudta átadni, aki büszkén nevelt fel egyedül két gyereket. Nálam a büszkeség a gyávaság szinonímája. A teljes hiteltelenség. Látom az emberi kapcsolatokat, amik számokon alapulnak. Ha stimmel a szám, csodálatos szerelem van, ha nem, akkor sajnos nincs. 

Én is kipróbáltam a hazugságot, a megtévesztést, és ömlött ki a számon a fals guru tanítása. És a Mennyei Atya, aki nagy tréfamester, ilyenkor lenyom egy kokit, amivel azt mondja fejcsóválva,  ez nem te vagy! Légy hiteles! És az én hitelességem az Igaz ember. Ezért bukom el ott, amiben mások profik. Miért nem lehetek rossz? Pedig annyira szeretném. 

Aztán ahogy olvasgattam az Igét, belebotlottam egy olyan passzusba, ahol jött egy felismerés: Amikor az ember kiesett a Paradicsomból, bűne miatt, mert Isten akart lenni, akkor Isten szolgája lett. És az ember a sorsával szolgálja Istent. Amit birtokolsz életedben, az a bűn, minden mást Istentől kapsz. A sorsodat sem irányítod, hiszen tervezel, ő meg végez. Majd ő rendezi a dolgokat. Vagy meghajtod lábadat előtte, vagy megrogyasztja ő maga. Jobb, ha bízol benne. Kevésbé fájdalmas.