Amit a paradigmaváltásról el akartam mondani.

Át kell alakítanom a fejemben lévő gondolatokat, hogy hatással legyek a saját érzelmi beállítottságomra. A legjobb módszereknek az imát és a mantrát tartom. Azt hiszem, megint nem sikerült semmi újat felfedeznem, Mahatma Gandhi is erre a következtetésre jutott. Egy Krisztus kép lógott a falán és egyik nagy tanítójának vallotta.
Jézus ténykedése nem volt mellé lövés, mert szükségszerű volt megjelenése a földön, hogy a lelkiekben tökéletes ember prototípusát nyújtsa az egyszeri embereknek. Képletesen szólva, és egyfajta sajátos analógiakén: lélekben egy mesterremek, ami tömeggyártásba soha nem került. Minden más lélek, ami a teremtő lélekesztergapadjáról lekerül, és halandó testben megnyilvánul csupán halovány utánzata ennek. De mivel ezek a kvázi tömegtermelt lelkek szintén isten gyermekei, és meg vannak áldva a szabad akarattal és cselekvéssel, saját maguk fejlesztésével közelíthetnek ehhez a tökéletes prototípushoz. Jézus tanai megadják a „műhelymunka” kivitelezésének alapjait.
Érdekes az a mondat is, ami az Ó-szövetségben a Bölcsesség könyvében(18:21) van:
„Mert hamarosan közbelépett előharcos módjára egy feddhetetlen férfiú hivatása fegyverzetével: imával és engesztelő tömjénnel.”
Bizony, a régi szuperhősök nem mindenféle csodálatos képességekkel, meg kütyükkel harcoltak a gonosz ellen, hanem olyan dolgokkal, amiket akár a hétköznapi ember is bevethet. Hozzá tenném még a böjtöt is.
Az, hogy az ember új emberré váljon egy tudatos gondolkodás eredménye, amelyben feltárja élete esetleges működésképtelenségét, ráeszmél elkövetett hibáira, és ezeket elismerve egyfajta paradigmaváltást csinál. Ez a bűnbánat, amit az előbb fejtegettem. Az ettől való elfordulás, és a valódi paradigmaváltás Jelképes ceremóniája pedig a megkeresztelés, méghozzá vízbe alámerítéssel.
A Mormon könyve plasztikusan írja le ezt a folyamatot:
„Móziás(18:14) És miután Alma elmondta ezeket a szavakat, Alma és Hélám is a vízbe temetkeztek; és felemelkedtek, és örvendezve jöttek elő, ki a vízből, eltelvén a Lélekkel.”
Itt az temetkezés szó az, ami figyelemre méltó, mert utal a feltámadásra, de arra is, hogy eddigi életével szakítva új életet kezd, és új emberré válik általa.
Gandhi semmilyen új tant nem talált ki, hanem igyekezett alkalmazni azokat az örök igazságokat, amelyet mindannyian birtokolhatunk a Biblia által. Már persze, ha megfelelően tudjuk értelmezni a sorait. Tudom, küzdelmes feladat, de mindenképpen megéri a fáradtságot. És ha valaki rájön arra, hogy a most trendi vonzás törvénye, vagy a pozitív gondolkodás sem egy új ötlet, rájön arra, hogy ez már mind ott volt kétezer éve a Bibliában, ha valóban érdekli, akkor igazi forrásnak fog bizonyulni.
Az én szememben a Biblia nem csak egy nép történelmi könyve, hanem fontos etikai, erkölcsi és metafizikai axioma. Lelki fejlődésünk záloga található meg benne. Egy olyan alapvetés, ami a mai káoszba torkolló világban biztos fogódzót jelent.
Ha megfelelően használjuk, segít kilábalni abból a stagnáló állapotból, amiben vagyunk. Tudni a Bibliáról, hinni benne és hittel gyakorolni a vallást különböző dolog.
Barátkozzunk meg az imával! Majdnem olyan, mint egy mantra, majdnem olyan, mint a vonzás törvényében kiadni egy utasítást az Univerzumnak, viszont ad egy bombabiztos keretet, amiben ha hiszünk, ha egy mustármagnyi hitünk is van, és semmi kételyünk nem merül fel, akkor „nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.” (Máté17:20)

Próbáljuk is ki:
Mennyei Atyám! Szenteltessék meg a te neved! Nagyon szeretünk téged, és mint gondoskodó Atyát, kérlek téged, áldd meg ezen sorok olvasóit! Adj nekik erőt a mindennapokhoz! Adj nekik bátorságot a Biblia forgatásához, hogy rátaláljanak az igazság útjára! Akik keresnek téged, azokat jutalmazd meg! Köszönöm neked Mennyei Atyám, hogy meghallgattál!
Szent fiad Jézus Krisztus nevében: Ámen!